A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
A fekete betűs napok: Utóhatás
Könyörgöm az égre.
Hulljanak a hegyek fejünkre.
Az egész világ fordult fejre.
Közel egy korszaknak vége.
A világ fejen pörög.
Elszörnyed tőle az ördög.
Irigyen tekint ránk.
Ekkora káoszt ő sem csinált.
Az ég fejünkre szakad.
Eltűnik az összes csillag.
Visszatükrözi nekünk.
Milyen sötét belül a fejünk.
Agymosás megy reggel este.
Tervét a tőkés így viszi sikerre.
Nem számít neki az sem.
Hogy belepusztul minden ember.
Egyre távolabb sodródok.
S nem tudom hova jutok.
Lassan már semmit nem tudok.
Csak annyit, hogy sötétbe hullok.
Valahányszor körbenézek.
A látványtól elszörnyedek.
Hogy mivé lettek az emberek.
Lelketlen droid seregek.
Hiába is küzdök.
Feleslegesen erőlködök.
Mert nincs rá esély.
Hogy meggyógyuljon az emberiség.
Szürke ég és szürke táj.
A világ bűne nagyon fáj.
Hogy egymást gyilkoljuk.
A problémákat meg nem oldjuk.
Sajnálom mindazokat.
Akik még velem vannak.
És nekem igazat adnak.
Mert ők nem elvakultak.
Mert nekik lelkük megmaradt.
Róluk minden lepattant.
Nem hatott rájuk a média.
A tőkések gyarló hulladéka.
Értetek még megpróbálom.
Hiába most még csak álom.
Ha belehalok sem bánom.
A megmérettetést kiállom.
A tőkések ellen kardot rántok.
És velük szembe állok.
Utolsó csepp véremig harcolok.
Hogy az élet ne legyen egy átok.
Tiszta elmék számítok rátok.
Hogy, ha kell mellém álltok.
És együtt söpörjük el.
Ezt a szörnyű rémséget.
Olyan, mint egy rémálom.
Mely örökké tart.
Szennytenger, amit látok.
Egy örök kóma.
Talán még nem késtem el.
A világ még nem menthetetlen.
Halvány remény fénye.
Itt él mélyen lelkemben.
Hogy letépjük egyszer a masszát.
Mely a világot fonja szorosan át.
És élhetünk tovább tiszta szívvel.
Tündöklő tiszta lélekkel.
