A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
Üzenet a palackban
Emberünk haldokló félben.
Semmivé váltak egymásnak szemében.
Olcsó műanyag falakat építettek körénk.
Elbontásához segítséget kérnénk.
Itt ragadtunk a falak fogságában.
A rideg, felszín szorításában.
Ma már az ember a másikat meg sem hallja.
Az érzelem a műanyag tengerébe fulladt.
Nem létezik ma már se erkölcs, se becs.
Téged várunk Istenem, hogy megments.
Harcoltunk mi mostanáig ellene.
De belefáradt már az igazság serege.
A ma emberének arcán elfér minden mocsok.
Nyeli a médiából a szüntelen ömlő moslékot.
Hogy lelkünk nem ér semmit sem.
Szemük előtt csak a felszín legyen.
Hogy ki mennyit ér ne az emberség adja,
Hanem az, hogy mekkora házad, s milyen autód van.
Ezt a művilágot napközben még elviselem.
De éjjelente kihányom tőle mindenem.
Ezt a segélykérést egy palackba teszem.
S a műanyagtengerre felteszem.
Hadd sodorja a szemétnek ára szabadon.
Célja az lenne, hogy minél több emberhez eljusson.
És a műanyag szemfedő a szemekről lehulljon.
Ne egyél több moslékot a média táljáról.
Táplálkozz inkább az igaz tudásnak fájáról.
Hadd mossa tisztára szeméttől megtelt agyad.
Hogy ezek után meg tudd védeni magad.
A karhatalom által keltett sötét ködben.
Add tovább hadd érjen ez az üzenet körbe.
