A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
Fáj
Fáj, fáj, jaj de nagyon fáj.
Miért nem érted végre már?
Lelkem minden nap belehal
Hiányod belülről teljesen felfal.
De újra épül minden reggel.
Mert szívem sosem felejt el.
Hisz belevésted nevedet.
Nem nyugszik meg nélküled.
Miért nem érted meg?
Semmi vagyok nélküled.
Szívem nélküled nem dobban.
Ezt üvölti lelkem egyre jobban.
Te vagy az én orvosságom.
Tőled szűnik a fájdalom.
Mely itt él mélyen bennem.
És mardossa a lelkem.