A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
Letèpem
Letépem a sötét masszát.
Mely lelkemet fogja át.
Lerázom magamról a sötét árnyékot.
Mely lelkemen mély nyomot hagyott.
Az ingoványos talajt is túllépem.
Nyomában majd dús növény terem.
A sötétszürke fellegeket elkergetem.
Lelkemben a békét megteremtem.
Tövises inda szívem körül.
Végleg eltávolításra kerül.
Rádobom mindet a tűzre.
Mely tombol szívemben.
Millió darabra is törhetek.
Végül úgyis felkelek.
És az úton tovább megyek.
A múltból semmit nem felejtek.
Ha, majd egyszer célomhoz eljutok.
Az úton történtektől ember maradok.
Nem ülök fel majd magas lóra.
Használom a tudásom minden jóra.
