A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
Fekszem az èjben
Fekszem az éjben egyedül.
A sötétség ölel körül.
S bár nincs hideg kint.
Lelkem belül mégis fázik.
Rád gondolok éppen.
Hogy lehetnél mellettem.
Felfűtenéd fagyos lelkem.
Szerelem lángolna bennem.
Nem tudok másra gondolni.
Karjaimmal körbe akarlak fonni.
Gyengéden magamhoz fogni.
Finom ajkad lágyan csókolni.
Sajnos ez csak egy ábránd.
De minden éjjel várok rád.
Mert itt élsz a szívemben.
Tőled izzik fel a lelkem.
Ahogy kúszik fel a nap.
Ábrándjaim szertefoszlanak.
Szemeim lassan lecsukódnak.
És mély álomba borulnak.
