A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
A nèvtelen
Èrtetlenül nézek.
Teljes szívből vérzek.
Csak fájdalmat érzek.
Megfáradtan állok.
Semmit sem látok.
Olyan, mint egy átok.
Nincs itt semmi értelem.
A világban sincs érzelem.
A sötétség végtelen.
Mindentől kell félned.
Szorongásban élned.
Ködbe zárva léted.
Ez a világ romlott.
Álmod szertefoszlott.
Elméd megbomlott.
Maguk közé emelnek.
Ha nem tudod segítenek.
Hogyan legyél egy féreg.
Szánalmasak és gyávák.
Az utcát nem járják.
Félik az ember haragját.
Fegyver mögött bujdosva.
Adják a parancsot suttogva.
Nehogy az emberiség meghallja.
Teljesítik a droidok.
A kiadott parancsot.
Népáruló álnokok.
Csak magunkra számíthatunk.
Nincs mire tovább várnunk.
Muszáj őket felszámolnunk.
Dicsőségért előre!
Ne gátoljon semmi se.
Ki eléd áll szeld le.
Lelkemben és szívemben
Nem lapul több félelem.
Éltemben ez lett az értelem.
Igazságot hozok nektek.
Célomért mindent megteszek.
A fertőnek véget vetek.
Illúzió mesterek.
Ellenem semmit se érnek.
Hazug szavak leperegnek.
Hamis görbetükrök.
Alattomos trükkök.
Végül feledésbe tűntök.
Összezúztam tükröket.
Lelepleztem a trükköket.
Darabjai a porban hevernek.
Elhúzom a vörös függönyt.
A fényár így mindent elönt.
Műsorotok vége eljött.
Meghajoltok előttünk.
Könyörögtök nekünk.
Nektek kegyelmezzünk.
Nem érdemeltek irgalmat.
Megkapjátok a jutalmat.
Vörös pajzsos vállalat.
