A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
Egy tündèrnek
Első pillanattól éreztem.
Akkor még nem értettem.
Mi ez az érzés bennem.
Hisz számomra ez ismeretlen.
Azt gondoltam először.
Csak hirtelen előtör.
Csak csendben engedtem.
De mostanra rájöttem.
A helyett, hogy eltűnne.
Az idő erősebbé tette.
Nem tudom szavakba önteni.
Csak a közeledben akarok lenni.
Azt a pillanatot várom.
Ahogyan ismét láthatom.
Ahogyan a nap fénylő kezével.
Gyengéden körbe ölel.
Mit meg nem adnék.
Ha napfény lehetnék.
Karjaimmal átfonnálak.
Elengedni nem tudnálak.
Felfűteném fázó lelked.
Szeretettel tölteném meg.
Begyógyítanám minden sebed.
Melyet elszenvedett szíved.
Érted elviselem a hiányod.
A szüntelen fájdalmat is állom.
Mert te élteted már a lelkem.
Te lettél az én értelmem.
Az ürességet kitöltötted.
Lelkem sebeit eltüntetted.
Széttört szívem összeraktad.
Minden falam elbontottad.
