A Gábor Bulátkó felhasználó összes verse >>>
Egykoron
Egykoron szép volt az élet.
Nem kapott a föld ennyi mérget.
Egyensúlyban élt az ember.
Egymással és a természettel.
Aztán jöttek a hódítók.
Kiknek minden kevés volt.
Feldúlták a népek békéjét.
Kialakult rengeteg ellentét.
Majd jöttek a tőkés emberek.
Háborúk romjain rendszert építettek.
Semmibe véve minden értékrendet.
Uralják az egész emberiséget.
Mostanra nem maradt már más.
Csak éhínség és a sok járvány.
Módszeresen szabadulnak tőlünk.
Mert mostanra a fejükre nőttünk.
Nekik nem szent semmi.
Csak a profit legyen meg és ennyi.
Mint az élősködő parazita.
Az emberiség vérét szívja.
És, hogy mi marad utánuk?
Kipusztult tájak, tűzvész és hamu.
Ennek útját csak mi állhatjuk.
Pusztításukat tovább ne hagyjuk.
