A ifj. Nagy László felhasználó összes verse >>>
Húsz év a keresztfán
A nesztelen hullámtörés
Reményekből ékszert fonva.
Porszemnyi csillámló rés,
A kimondatlan szavak háborúja.
Villámló pengék táncoló játéka.
Lélek az ki hegtelen támad fel,
S, hamvakból újfent tűzre szállva
Lángként szivekbe új reményt lehel.
Fordul a lét, megkondúl a harang,
S a tompa búgást csak a csend követ.
Násznép tapot egymáson alant,
Mulandóban rég ódon Istenetek.
Tanulság mit róni hivatott az ember,
Mind hegek már, mind gyógyulóban.
A léttelent,hasztalant épít majd lever
Elmélkedve: holnap majd hogyan?
Terheink a jövő csengő rigmusai még.
Nevetnem kell, bár ez vagyok...
Magam mögött a hid lángolva ég,
S rácsaimtól messze vetettem magot.
Tanultam… s oly sok minden elröpül.
Életemmel róvom az én keresztfám,
Kis betűvel!…legalább a szú örül,
S húsz év pereg ismét el, az ujjaim közül.
