A Richárd Molnár felhasználó összes verse >>>
SZERENCSÉTLENSÉGNEK EMBERISÉGE
Meg nem fulladok
Dúlt szavakba,
Mert kiöklendezem az utakra
Rémült haragom;
Anya, gyermek, lánctalpú utakon,
Menekül,
És megint tele a vagon,
És szürke sátrak sorban,
Bőröndbe kapkodva dobált ruhák,
Elszórt játékok a porban,
Elvesztett, kóbor kutyák;
Ha hatalmat bírna karom...
De hiába nem akarom,
Ez van. veszett óhajom
Belemar minden átkozottba,
Aki kapából kovácsol fegyvert...
Ments meg, Isten!
Ments meg minden ártatlan embert!!!
