A Fegyverneki Gergő felhasználó összes verse >>>
Posztmodern szerelem
- Egy viasztáblába írom történetünk -
Szólt az SMS: nagyon hiányzol, Cica!
Még egy hete a kedvencemet főzte
S mikor nála aludtam,
Még fogkefét is vett,
Hogy mindig vele legyek…
Azután a bizonyos éjszaka után pedig
Már azt mondta:
Nem szeretlek!
Látjátok feleim:
Kidobott. Megcsalt.
Már egy hete csak arra gondolok,
Mikor röpült felém serényen,
Ölébe kapott és ringatott.
Jaj. Nincs már:
- Akár az elillanó álom -
Összedőlt a kincstár.
És nincs rózsás labyrinth
És sehol sem lengedez az az átok zaphyr,
Mert nem jön értem az egyetemre,
Nem gördül be az a … Toyota,
Hiába is várom…
És én tojok a
Közönyre, hogy senkit meg nem
Hat a szemeimet borító özvegyi fátyol,
De, óh, e placcnak rijjadó Leánya!
Sokszorozd meg fájdalmam,
És ordítsd szét világ tengerén:
Pajkos hattyúi arcunk lassan
Végképp elmerül a beígért hullámokban
Ó sírok, sírok,
Mint még nem sírt senki soha,
Mert ne kérjétek tőlem,
Hogy elfojtódjak.
Itt ülök bús düledékeimen
Azon gondolkozván:
Miképp fajul
Lángoktól ölelt kis hazánk –
Isten, légyszi, áldd meg a Magyart!
