A Anita Tímea Zsámboki felhasználó összes verse >>>
Napjaim
Irónikus a jövő.
hisz a múlt követi
mint egy árny
amit levetni nem lehet.
Az árnyék mindenütt ott van.
Este jön és reggel elhagy
,mint ahogy a lélek a testet
miközben megpihen.
S miközben testem elfárad,
a szellemem megnyugodva
dereng, hogy hol jártam
,s kikkel,mikkel találkoztam.
E föld forog nélkülem is.
Őseim szabaddá válva.
A gépezet fogaskerekeivel
forgok én is.
Bezárva a ketrecbe
mindennapok harcaival.
Bedarált a gépezet
lerágott csont halom.
Lelkem a múltba rekedve
küzdelmeimmel,kételyeimmel
sunnyogok e sorok között
,mint lusta gyerek az iskola padjai közt.
