A Anita Tímea Zsámboki felhasználó összes verse >>>
Tavasz Kissomlyón
Hóvirág lengedez a téli szélben
miközben deres füvön taposó.
Tavasz hírnöke, vagy az élet nagy harcosa.
Várom már hogy végre tavasz, nyár legyen.
Testem sejtjei még téli álmot alszanak
Vágyom, hogy meleg szél cirógassa arcomat.
A Természet kipihenve ébred,
s új erővel dagadó mellkassal ébreszti virágait.
Szöllő tőke sorok közt bolyongok.
Az ember folyton folyvást figyeli őt
,s figyelem én is minden rezzenését.
Rügyek fakadnak az élettelen ék tűnő vesszőkön.
Február van, de már itt-ott felbukkan pár Ibolya is,
hideg szél lenget fagyott levelét és szirmai.
Keményre fagyott még e föld,
de az emberek már dolgoznak, metszi e sorokat.
Csodálom az újjászületés, ébredés,
Mely évről - évre része lehetek.
Sokak elől észrevétlen marad ez a színdarab,
mint Ibolya az útszéli csipkebokor alatt.
