A Dávid Dave Soltész felhasználó összes verse >>>
ragtapasz
Üresen, örömmel teli
szomorúan boldognak lenni.
Ragtapasznak megfelelően.
Hű társam a magány s szeretőm a szánalom.
Ragtapasznak méltóan.
Bennünk él a bánatom.
Egy őszi, hideg reggelen
egyedül ébredtem fel.
Egyedül mostam fogat,
hiányod hirtelen megragadt.
Ragtapasz szükséges lenne.
Nyújtotta két kezét felém,
nem hagytam, de hozzám ért.
Az elfeledett érzelmek tengerében fuldokoltam,
életedből kivándoroltam.
Szemeid ugyan láthatom,
nem kísérnek már utamon.
Csókod már nem érezhetem,
mosolyodat se élvezhetem.
...jelenleg más karjaiban fekszel
biztonságban feltöltődött lényeddel.
Szerettél, akár a töltőt, mikor a telefonod készült lemerülni.
Mikor te merültél le, hozzám jöttél, feltöltöttelek, meg kell tűrni.
Ragtapasz sebeidre, ez volnék én...
Mikor begyógyul a seb, véget ér a poén.
Figyelmed már más kapja meg,
minden nap megölelhet téged.
Nem tudja még, mit kapott,
jóból már mindenkinek jutott.
...csak egy ragtapasz...
