A Dávid Dave Soltész felhasználó összes verse >>>
rétegek
Ahogyan a mész kopik le a falról,
apró darabkái szétszóródva a padlón,
régmúlt idők homályába veszve
falatozom fehér színében.
Alatta már látom a sárga kikopott maradványait,
ezúttal betekintést nyerve egyre mélyebb bugyraiba.
Minél mélyebbre hatol tekintetem,
tisztán látom az alatta levő színeket.
Embernél sem különb e látvány,
már nem hiszem el azt, amit csak a szemem lát.
Rétegekbe bújva életszínpadon megjelenek,
csak azt látom, hogy egyre több jön létre.
Az ember, akár a fal, akár a hagyma,
minél közelebb kerülnek hozzánk,
egyes rétegektől búcsút inthetünk,
egyes ragaszkodó részünktől elég hamar eltekinthetünk.
Rétegekből állnak szemeink is,
nézhetünk, habár jobb, ha látunk is.
