A Dávid Dave Soltész felhasználó összes verse >>>
se ki - se be
vörösben izzik hajad
szemeidhez hűen,
feltámassza bennem élő emlékkupacot,
testem átjárja tested, lelkemet a máglyád.
hamuvá vált remények,
széllel távozó szavaid,
kis viskóm ajtójában állsz,
nem távozol, nem maradsz, vársz.
nem lépsz.
félsz.
bizonytalansággal zártál körbe,
ereimben mérged csörgedezik,
béklyókkal mozgásképtelenségbe taszítottál.
ennek ellenére továbbra is csak ott állsz,
immár szerepem rád került,
hős köpeny helyett sírásban áztatott lepedőt kaptál.
ennek következtében
bizonytalanságod zárt körbe,
ereidben önnön mérged csörgedezik,
mozgásképtelenségbe taszítottad magad.
arcodra van írva,
ami majd nekem is a sírra.
még egyszer megfogom kezed,
ne engedd el, ilyen a természetem.
ajtóm nem váróterem,
így csak rohad minden, s nem terem.
