A Pál Tamás felhasználó összes verse >>>
ab initio
sötétben támolyogtunk
majd a sápadt nap
fénye ébredt lárva szemeinkben
emlékszem az első nő szagára
lélekcsíra mozdult a magban
az első tétova vonalak
ágyékainkban vibráló idegek
tűz tánc ziháló mágia
magamra találtam egy harapásban
rámvetett riadt pillantásban
szavakat kerestünk de azok még nem léteztek
így csak az esőt bámultuk a fogatlan barlangszájból
milyen új volt még minden
madarak röpte, sárban lábnyomaink
s a színek kavalkádja
később ágak karcolták homlokunkra az időt
távolodtál gyűltek madártollak kavicsok a számban
tudtam maszkom nélkül nem élhetek
abszurd napok magányában
maradtam szerethető idegen
