A Babuci Kolozsi felhasználó összes verse >>>
Megsebzett szárnyakon
Még halvány a kèklő ég,s még messze a tavasz.
A napsugár reánk néz,de melege oly ravasz.
Bánom,hogy nem vagy itt, mert engem úgy bántanak.
Nincs,aki megvédjen,s a sötétben rántanak.
Szavakat mondanak,s erőst rám taposnak.
Törékeny szívemmel csak úgy jatszadoznak.
Csak egy apró lélek vagyok a végtelen viharban.
Nem hiszek magamban,s nincsen önbizalmam.
De nem bántok senkit sem és ha jelen vagyok
Mért zavarja őket,ha néha szívem ragyog?
Most borús lett az ég és úgy érzem fáj nagyon.
De tovább repülők a megsebzett szárnyakon.
