A Székely Előd felhasználó összes verse >>>
Láthatatlan látomás
Ingrid szeret
matat a hajamban
cibálja a copfomat
s kérdezi “Mi ez? Te
lány vagy hogy ilyen
hosszú a hajad?”
Nevetek
hisz lány nem vagyok
mostmár a hajam se
hosszú
sírni volna jó
Ingrid úgysem látná
de tudná
mert látatlanul is szeret
bízik bennem
értitek ezt egyáltalán
emberek?
Látók vagyunk
megadatott
ő nem látó
de sokat lát
napot rajzol
holdat s fát
pedig sosem látta ezeket
értitek ezt emberek?
Én sem értem
de csodálom
vakon látó
éberálom
ez ő
s most is kérdi hol vagyok
rég nem látogattam
mert sok a dolgom
dolgom sok
de vajon neki?
Bár neki is lenne dolga
s ne kéne ilyeneket írnom róla
bár látná azt a fát és napot
s láthatná a kopasz fejem
s érné őt is nagy szerelem…
Ingrid szeret
hónapokig nem láttam
s mégis tudja a nevemet
fölismeri a hangomat
mely csupán elfuserált karcolat
Ingrid egy kislány
de nem a sok közül
semmit nem lát
mégis örül
mégis rajzol
a tejbegrízbe
angyalt karcol…
Székely Előd
Kolozsvár, 2011
