A Bornemisza Attila felhasználó összes verse >>>
Végrendelet
Lovag Bornemisza Attila
Végrendelet
Végrendeletemben álljon csak annyi,
szeretnélek téged magamnak adni,
véglegesen az időben, s észrevétlen,
bolyongani fennen a végtelen térben.
Magamhoz ölelni, birtokolni Téged,
gyöngyeid cipelni, s kínt szenvedni véled.
Végrendeletem most csupán csak ennyi,
szeretnélek végképp tűz-karomba venni.
Örökre talán, és elégni naponta,
daloljon vérünk, s nem kell hozzá kotta.
Hajad kazlában árnyékot keresve,
mindig rajtad kívül, mindig, minden este
belebújni, elégni hófehér karodba,
simogatásodtól repülni a Holdba.
Csillagok vad táncát érezze a vérem,
végrendeletemben tőled csak ezt kérem.
Aztán ha megnyugszik testünk földi része.
Röpüljünk az égig, bebocsátást kérve,
s ott is megírom a végső komor éjbe,
hogy Téged akarlak magamnak az égbe.
Tűzmadár létedet ünnepli sok karát,
formáld ki végleg az angyalok karát,
hozz új rímes rejtett égi csillagot,
legyen meg az ámen mely régen elkopott.
Végrendeletemben csupán csak azt kérem,
rendelj magad mellé csendben, észrevétlen,
angyalnak talán, akár végzet által,
hogy megküzdhessek az idők vad szavával.
Legyen végzetemben jobbik énem nálad,
Végrendeletemben csak ez a szó állhat:
szerelemben élni az örök életben,
s együtt maradni fenn a végtelenben...
