A Bornemisza Attila felhasználó összes verse >>>
Ellentétek József Attila versére
Bornemisza Attila
„Nagyon fáj”
Ellentételek József Attila versére/
„a kívül- belül leselkedő halál elől”
Megszökne a lélek ha tudna
S nagyon fáj a nyárba szökkent ifjúság
Meg a Szerelem múulandósága, mert ott bent
A lélek függönyei mögött mélyen
A szégyen és a pír bezárva
Nem árva többé aki árva hisz vele:
Betegség magány gyilkos kór
Hűtlen szerető anyanélküliség hazátlanság
sorstalan - sorsa
Nem hozza vissza többé a királylányt a király
Mert végleg elmerült a múltakban talán
Átjárhatatlanok a lélek útjai Nincs időalagút
Nincs oxigén csak a tetőtlen ég néz némán a
Szenvedőre
Milyen dőre az ember hogy alkotni akar mikor
Alkotásra semmi oka hisz rombol a kor
Szétbombázza a föld auráját
meg a természet rejtett üregeiben
Nagy a hallhatóság s naponta eltűnik egy-egy faj
EZ a baj ez nagyon fáj
mintha gurulna velünk egy batár
A végeláthatatlan domboldalon
Micsoda halom pedig a Himalája
S nincs menekvés se, mára se holnap
Összeomolnak az álmok és elvesztett szeretők
Siratják a boldogtalanságot
Micsoda álom az álmatlanság
A József Attilai barlangvilág szerkezete
Mert nagyon fájt ordított neki az élete
Anyátlanságtól- a Flórátlanságig míg egy
Gyilkos gép nyakára nem hágott elvenni életét
S ez nagyon fáj Még ma is sikolt a sín
Ha rálép az élet
„Pattanjanak meg a gyerekszemek” mikor az életet
Nem becsülik meg úgy mint ő
Nemtő gondolatok jutnak az eszébe eszmefuttatás az egész
De térközi vonatjáratokon haldoklik a Teremtés maga
Ahol ő jár a nagyon fáj hercege
Most üres az ég hajnalok függönyét tépi szét kezem
De nincs csak fájt ordító reggelem ha látom
A nyomorúság átcsap a házon és fázik
Mondd Attila nagyon fáj-e még az élet
„Csigolyás herceg piros csizmában”
Van ma annyiféle bolt kifőzde miegymás
A nagyon fájt most felejtsük el mert
A falu mint egy tányér krumplipaprikás rakás
Füstöl az ezredév emlékezetében
S mert nagyon fáj a külvárosi éj
Hajnalban te mesélj mert a tőkét se dönti senki
Te énekelj emeld ki verseidben az eszmélet
Titkos rózsáját ha fáj
Csak te tudod te értheted a Dunánál
Hogy úszik el a dinnyehéj
Jöjj és mesélj mert „Nagyon fáj” ez a kor
S mert már csak kartoték adat
És nevesd el magad hogy
Igazad beteljesült
Hazámban bársony nesz inog
s nem tapsikolnak a jázminok
s nincs hely sem hol felolvashatól,
apokaliptikus ez a kor
s „Nagyon fáj”
„S ha eljönnél látsz ma itt nem fehéret csak Európait”
mert mindenki odatartott
A küszöbtelen semmi küszöbén
