A Balla Sándor felhasználó összes verse >>>
kijárat
Vajon mit üzen a megtört cinke az akácfának?
[felajzott szárnyainak tánclépései lélegzet-visszafojtott idomok] – kinti kép a bentről, ahol rohadó hínárok közt hemperegnek csapkodó madáriszonyok. Vajon mit üzen a megtört cinke az akácfának? Tompa madárléptekben meséli el magányát, vagy olyan finoman szól hozzá, hogy rügyei rögvest meglágyulnak? Kivirágozhat-e a fa, melyen titkolt összeomlás súlyosodik? Szabadra szökhet-e a társra vágyó hervadás, lehet-e miatta koporsó a zöldülő akác? Szoríthat-e belső hangod úgy, mint két remegő kar, fájhat-e úgy zenéje, mint a faágak tavaszi repedezése? Befeküdhet-e az ősz a tavasz fészkébe? Haldokolhat-e miattad a születés? És szólhat-e a szépnek a szorongás? Belső labirintusodba zárható-e a kifelé vágyó ragály addig, ameddig összes kijáratod beomlik? Csak, hogy a tavasznak többé ne árts.
