A Balla Sándor felhasználó összes verse >>>
Vonat
A vonatnak vannak szerelvényei, masszív, parancsoló testisége. Szobákat bélel magában, ablakokkal, székekkel öleli körül. Van rezdülése, monoton siklása, levegővétele visszacsengő ringatózás. Néha besüt a fény, máskor elapad, vagy az ágak közül beroppan, mikor a zaj, mikor a csend ragasztja le az észlelés ösvényeit. Mindenfelé cipők botladoznak, léptek nyomai oszolnak a küszöbön át. Beleléphetsz ciklikus panorámájába. A vonatnak van bentje és kintje, kapaszkodója, vezetője, menetrendje, síneken kígyózó suhanása, erőtől duzzad ő. Van távlata. Ráció magasítja a pont felé, így gyalogol a világ derekán. Újra és újra megteszi. Írószere a zúgó lüktetés, ecsetje a vissza-visszacsordogáló következő pillanat. Hangszer ő, lihegő harmónia, disztichonba öntött vasköltemény. De nincs neki mélysége. Nincs meg az a földbeláthatatlan közelsége e tüneménynek, amely az örvényben ott reked. A vonat robusztus és eltökélt, akarata átzúg a tó túloldalára, de mindig két pont között halad. Amint e két pont összeforr, oda magánya. Álommá válik. Konyhafolttá.
