A Fodor-Nagy Gergely felhasználó összes verse >>>
Felszabadulás
Csendes…
Minden csata előtt
a mező,
csendes…
A háborút
héják, rókák,
nők és férfiak
vívták.
Azt is csendesen.
Csendesen tépett
a köröm,
csendesen roncsolt
a fog,
csendesen szúrt
a kardom.
Vér-félhők és hulla
hegyek.
A föld mélyvörös
volt,
az eget felhő
takarta.
Talán győztünk…
kuporogtam
egy női felsőtest
és egy férfi
feje mellett.
Katanám beléjük
szúrva.
Lassú öregember
volt az idő.
A sok test, hús
rohadt.
A földet kimosta
az eső.
Kicsit felnéztem.
Csontok, fegyverek,
emlékek,
hevertek, mindenfelé.
Néhány koponyát
felvettem.
Vajon kié lehet?
Jött egy szél
és a felhőkkel
a bűz is elment.
Ezen a mezőn
minden…
minden csendes.
S most fütyörészve,
az új csatát
várom.
