A Lőrincz Vivien felhasználó összes verse >>>
Mamának
A csillagokból tekintesz rám,
Onnan mondod: Kisunokám…
Bizonytalan lépteinkre vigyázol,
Követsz minket angyalszárnyon.
Halálod számomra oly idegen,
A gondolatba is beleborzadok.
Hisz mama nem lehet halott!
Súgja a szív, de az ész leinti.
Betűk, fehér, hideg papírlapok
Igazolják a hiányodat,
És fáj, kínoz az igaz.
Úgy haltál meg, mint egy álom
Elnyelt téged a távol,
S úgy éltél, mint egy angyal,
Tele megfejtetlen, furcsa titkokkal.
Ha gondom volt, te meghallgattad,
S ez volt a legjobb gyógyír, a vigasz.
Szívemben őrizlek ezután,
S a csillagokhoz fordulok. Talán
A széllel megüzened, ha kérdem:
Mama, most mit tegyek?
A csillagokból tekintesz rám,
Onnan mondod: Kisunokám…
