A Cbia1 felhasználó összes verse >>>
Legdrágább
Éjjel rémet álmodtam rólad,
Ahogy ott feküdtél a földön,
Elütöttek és elhagytad állkapcsodat.
Aznap kérdeztem is ugye jól vagy?
Hogyne lennél..
Nem bánthat senki, fekszel az ólban.
Édes gyönyörűm kit magasztalok,
Ha látlak magamat vigasztalom,
Mert benned több maga az emberi,
Mit bárki másban fel lehetne fedezni.
Ülnék veled kinnt a kertben ismét,
És csak nézném szemed fényét,
Tanulmányoznám lelked mélyét,
Amit magamban sosem lelnék.
Feküdhetnénk kinn a földön,
Most is érzem a nyers illatot a füvön,
Ahogy oda furakszol mellém a hőségben,
Vastag bundáddal magadat nem kímélve.
Alázatra tanítottál, és türelemre,
Volt amikor csak hozzád szóltam szeretettel,
Elérted hogy felnézzek rád,
Rajongásom tárgya nincs más.
Képmutatás vagyok nem tévedsz,
Mert magamat néztem nem téged,
Már vagy egy éve,
Egy jobb élet reményében.
De ha egyszer már nem leszel,
Ne adj isten..
Addig kereslek míg reinkarnációd meg nem lelem,
És akkor viszlek.. viszlek magammal,
Télen, nyáron, vagy tavasszal,
Az mindegy.
Csak légy egy kicsit majd kisebb.
