A Juhász Henrietta felhasználó összes verse >>>
Sikító fellegek
Sikító fellegek alatt sétálok,
Sikamlós utamat ezredszerre járom,
Próbálok prédikátor lenni,
De démoni dámák kezdtek el vezetni.
Nehéz nélküle fél lábon állni,
Békítő burokban eltűnni és várni,
Hogy lomha létem felülemelkedhet,
Váratlan várt égi szellemekhez.
Tépelődöm a megtépázott léten,
Méreg vagyok magam szervezetében,
Csókom csípős és édesen keserű,
Nem engedem, nem hagyom, hogy menekülj.
Ki lett e kis testbe zárva,
Ki széllel együtt szárnyalna, ha tudna,
Élek hát életem rabjaként,
Érted, édes mosolyodért és szerelmedért.
