A Juhász Henrietta felhasználó összes verse >>>
Ahol én állok
Ahol én állok, lehullnak a levelek,
Forgószél kapja fel az embereket,
Nincsenek álmok, sem vágyak,
Törtetés, kínok, nincs bocsánat.
Ahol én állok, jéggé fagy a víz,
Nincs a csókban édes íz,
Átkot szórnak és megvetnek,
Szavaidat kimondják helyetted.
Ahol én állok, a nap éget,
Elpusztítja az összes emberséget,
Vakít a fénye, senki sem lát tőle,
Elfogy a tüdő tiszta levegője.
Ahol én állok, eltapossák a gyönge virágot,
Nem ilyennek képzeltem a világot.
Ettől a verstől sem lesz más,
Ez csupán egy kín, egy újabb vallomás.
