A Juhász Henrietta felhasználó összes verse >>>
Csöndes idő
Hallottam az időt, ahogy elsuhan mellettem,
Próbáltam csevegni vele, de féltem, nem mertem.
Csak bámultam és csöndesen elmosolyodtam,
Milyen buta vagyok, hogy elmulasztottam.
Oly sokszor elképzeltem, milyen is lenne,
Ha a zajos világ magából kivetne.
Egy egész kicsit megállna a Föld,
S megjelenne az, mit agyam kiötölt.
Várj még te idegen, te ismeretlen kedves,
Ne csak a jelent, a jövőt is fürkésszed!
Örök vagy te, de én halandó,
Hát hagy maradjon mögöttem is maradandó.
Nézd az én álmaim mily nagyok,
Csak tebenned bízhatok.
Tán szembe kellene szállnom veled,
De teljes, egész, csak veled együtt lehetek.
Várj! Itt vagyok! Én kerestelek.
