A Balázs Békássy felhasználó összes verse >>>
Tolvajok hagyatéka
Apa elment, de rám hagyta a nagynénimet. Jól néz ki a kastély az ösvények nyomdokairól nézve? Apám lánya mesél(t róla), az öregem imádott erre barangolni. Beszélnek a fák, talán most is itt van a személye? Nővérem jön mögöttem a vízesésekkel szemben lévő nyíláshoz, ide is betotyogott párszor az apánk.
Mi van az apátságon túl? A zord bércek nevelték lábbelimet a csúcsok égbe szökése alatt, nem sírnak a felhők. A délután ágyában felülve húzza a cipőjét, ez az utat mutató fák hajlongása. Fújt avart takarja a hegy lábát talpam alatt, zsúfolt erdő házában kopogtatok egy barátért.
A testvérem tisztába rázza a házat, én egy süldő fehérnéppel megnézem a túlsó parókia hátát. Ahogyan haladunk a megfésült földúton, elhal a vízesések csapkodása s csapások zizegnek ránk messziről. Ránézek a cseppként aláömlő zuhogóra, ráléptünk a gyermekkoromban közbeszédben jelen lévő rablók régiójára? Gyalogol a fülem és ezek köröző sasok a magasban, illetve sűrűsödnek a neszek e területről
Ércben lépdelő hangunk tisztásra érkezik ki és a növényzet a szélért emeli karját a minket átszelő út előtt. Néz minket az erdő és a barátom a dereka köré tekeri őszi kiskabátját, ami alatt aprón vágott póló szellőzik. Arca árnyéka vetül felém a padra s puszi repülne, ez így viszont az ajkak duruzsoló illetve kard nélküli csatája. Egy barátság sem romolhat meg a karok ölelkezésében, amikor a szemek nevetgélésében zárnia kell a laza ruhának?
Miért néz fel ölelésünkből a barátom? Az árnyék menetel az eszkábált pad előtt s ez egy vadász a hátán íjjal. A télnek nincs ilyen íze, cuppanjon ez a fuvallatban terülő liget? Ezt az illatot nehezen engedi el az ajkam, inkább játszik még a padlásokon. Gyűrűt azért ujjára, később majd a lábunk piheg.
Félúton járnak a gondolataink, amikor ápolt faháznál kolomp hiányában dörömbölni kell. Suttognak a lépések, csak itthon van a barátom (ez szép kutyagolásnyi túra volt). Mi mászik a vállam tetejére, akár egy pihe? Lehajolok a fény töréséhez, a barna szemű társam saját körrel másik csatára szomjas.
Kulcs fordulásával nyílnak szemeink, Ő van az ajtó mögött és el kívánok vágtatni mértékes nyomokkal emelkedőkön e térségben. Baljós lakokon, kétes fészereken át melegíti a nap a szűrődő fény szélesedő karjait. Gazdátlan ház rejt parittyákat, csúzlit, csapdákat s lágyan ropogó kandallót a hegy tövében. Közlekedést hallucinálok? Ezek csak árnyékok mögöttem a fal kezében nyújtózva? pernahajderek csoportja közeledik e házhoz.
A lánybarátom megszeli a lágyan nyikorgó lépcsőket felfelé a barátomhoz. Az ablakból már látja csibészek jövését s maga elé nézve levegőhöz engedi a finom bőrét vállain. A barátom szeme lépked a tárgyakon, ekkor illat lepi meg orrát és vállra lebomló haj mosolya hajol. Álljon fel és tegyen vissza minden használható értéket, suhancok a lombok koronája alatt ide ballag völgy útjain.
A fiú csalódva ereszti el a keze ügyében lévőket és tápászkodik fel, de nehéz szívvel emeli lefáradásra a lábát. Nyitom az ajtót szintén pityergő lélekkel, amikor cuppanás járja be az emeleti folyosó küszöbét. Meghozza érkeztüket fokokon az óvatos letapogás. Indulhatunk, elém leérve fejezik be az ismerkedést.
Kiporolják a lábaink a merszet a távozáshoz, táskát nyit a lány. Ami elfér, oda az ujjainkkal lapátoljuk be. Szalad alattunk az ösvény és zárásra ásítanak a lombok, sikerül a lerázás? Bújó szemek s igyekvő lábak, ezért óvott apám a kis bércen túli résztől gyerekfejjel.
A ligeti bútorzat nem liheg orzók járatától, az alkonyat topogása szór fényt. Kibilincselni a reteszeket és a kománál esteledik ránk. Tücsök nem zenél, de a fák recsegnek s huhogás teríti meg az eget az éjnek. Elcirkálnak a léptek hozzánk, csendes a túlsó erdő, nem vették észre a lopást?
Lobogó zászló a fa odvában és csobogó égalj, az eddigi lépések is elhalnak a szűk ösvény füvén tipegve. Esik alá a víz, birtokba venni a fahíd üde hideg gőzben úszó korlátját. Láng a paplaknál, talán olvas az atya egy könyvet?
Hátsó bejáraton suhanás a durva falak szépen megmunkált kövezeteit érintve és sziklák orma ablakon csüng lépteink alatt. A huzat végett nehezen fordul rá a kulcs, gyertyákért lopózok a pincébe. Nézzük a női táska alját, mit emeltünk el nappal? Eloszlik a borulás, a szél távozás előtt megnézi az erszényt.
