A Icu felhasználó összes verse >>>
A képmutató
Szerda reggel. Hét óra. Farkasüvöltés. A telefonom ébreszt, hogy keljek már föl. Nem értem, miért is állítottam be ezt a hangot ébreszteni, mikor más sem idegesít jobban kora reggel. A kollégium ablakán már besüt a nap… Hogy szakadna le az égről! Tavasz van. Imádom a tavaszt. Csöndesen - hogy a többiek ne ébredjenek föl - kisuhanok a mosdóba. Valaki már megint nem húzta le. Fulladna bele! Utána fogat mosok. A tükörből egy arc néz rám álmosan. Ki ez?! Fintorgok, ő viszonozza. Micsoda bunkó! Mikor már felöltöztem, a többiek ébredezni kezdenek.
- Jó reggelt!- mondom nyájasan, a fogaim kivillannak. Kedvesen mosolygok. Vigyorgok. Vicsorgok.
Osztoznak jókedvemben, bár még kómásak, azt sem tudják, hol vannak.
Nyolc óra. Elindulok. Remélem lekésem azt a rohadt buszt. Lekéstem. Lyukadjon ki a kereke! Jön a másik. Előhúzom farzsebemből a bérletem. Borulj fel, borulj fel, borulj fel! Megáll. Fölszállok, rámosolygok a sofőrre, még köszönök is! Hm… micsoda illemtudás! A Várkonyin leszállok. De nagy kedvem van gitározni! Főleg így kora hajnalban, habár a nap már inkább a fejem fölött vigyorog, mint a horizonton.
Belépek a zenesuliba. Odavetek egy "csókolom"- ot a gondnoknak és a takarítónőknek is. A teremben leülök, majd kezembe veszem a gitárt. Legszívesebben egyesével tépkedném ki a húrjait. Végigsimítom a nyakát, és pengetni kezdek… Bejön a tanár. Rámosolygok, és köszönök. Viszonozza, majd leül velem szemben. Kezdetét veszi a hatvan perces kálvária.
Óra végén elégedetten hagyom el a terepet, és az iskola felé veszem az irányt. Egy parkon át visz az utam. Tele van a friss levegő vidám madárcsicsergéssel. Kutyák szaggassák a tollaitokat! A suli előtt meglátom egy tanáromat. Dőlne rád az épület! Vigyorogva mondom neki: jó napot, majd belépek az ajtón. A portásnak is köszönök, ha már kinyitotta az ajtót, aztán bevágódok az énekterembe.
Dupla ének. Remek a társaság, bár a hangszálaik begyulladhatnának néha. A szünetben megeszem a szendvicset, amit hoztam, és a népet pásztázom. Ezt már jól ismerem, hogy esne le a harmadikról! Azt még nem annyira; szeme kedvesen csillog, haja is a zsírtól. Tudok egy-két dolgot róla, és bár lehet, a hangja szép, válogatott módszerekkel kínoznám. A két kornyika után egy vérpezsdítő matek óra. Hurrá! A hátsó padból figyelem, ahogy tanárunk aerobikkal színezi az anyagot. Legális így gesztikulálni? Nem balesetveszélyes? Két ásítás között még egy-egy gúnyos kacajra is futja. Aztán etika. A teremben ülve nézem osztálytársaimat. Míg a TV-ben a Hair megy, én buzgón imádkozom, hogy robbanjon fel az iskola, benne az összes emberrel, aki csak itt tartózkodik. A megváltó csengőszó után irány a menza! Fincsi… A kedves konyhás néniknek nem is tudnék rosszabbat kívánni: csak egyék meg egyszer, amit főztek! Ez kegyetlen, nem is eszek sokat.
A koliba érve előveszem a kaját, amit a mami pakolt el még vasárnap. Miután jóllaktam, már ágyaztam volna be, hogy kipihenjem napi fáradtságomat, ha egyik osztálytársam be nem jön.
- Kérhetek ezt meg azt?- kérdi, majd hófehér mosolyát rám villantja.
Te, drágám? Hamarabb dögölnék meg, te fogpasztareklám! Húzzál már bőrt a fogaidra!
- Persze- felelek nyájas vigyorral a képemen, és már ugrok is, hogy odaadjam, amit kért.
Megköszöni, és kimegy. Csak akkor gyere legközelebb, ha visszahozod a cuccaimat, amiket egy hónapja kértél „kölcsön”! Lefekszem, és négyig alszok is.
Becsöngetnek a szilenciumra. Megírom a matekházit, ahogy az jó gyerekhez illik, de még a németet is, amit már két hete föladtak. Hú, de jó vagyok! A legjobb!
Fél hétkor lemegyek vacsizni. Legalább itt néha adnak jó kaját is. Ma krumplifőzelék van. Oké, tényleg nem mindig… Félig megeszem, a többit odaadom egy éhenkórász osztálytársamnak. Egyél, hogy akadna a torkodon!
Tízig elütöm az időt: szudokuzok, gitározok, még olvasok is. Közben lefürödtem. Levendula illatommal befekszem az ágyba. Jön a nevelőtanár. A varjak falatozzanak a testedből! Kérdez, felelünk, és már el is hagyta a szobát.
A villany lekapcsolódik, vele a szemem is. Csönd borul a szobára. Mosolygok. Hogy dögöljek meg!
