A Tóth Tamás felhasználó összes verse >>>
Remény
Tél van.
Kopár lelkem tájai nem hozzák meg
szívem tavaszát.
Kérlek bújj hozzám! Ölelj meg !
Melegíts fel szíveddel különben
Élettelen testem fog a hideg
Kopár földön heverni.
Tél van.
Ments meg. Hozd el számomra
A frissülést, mámort hozó tavaszt,
Hogy aztán újra elsüjjedjek
Aztán majd megint azt kérjem:
Melegíts!
Bújj hozzám mert a hideg marja
Lelkemet s börtönömből kitörni nem tudok.
Segíts! Szabadíts meg !
Szabadíts meg ezer éves láncaimtól
Sok esztendős rabigámtól,
Hogy új erőre gyúltan
Lehessek újultan
A máé.
Segíts.
Segíts, hogy élhessek,
Hogy ne a világ tengerének
Legmélyének legalján kelljen énekelnem.
Alkotni szeretnék.
Kiállni a világ elé és azt mondani:
Most már elég!
Elég a kínból szenvedésből
Mely fakad romlott szívekből.
Hát elég.
Tegyetek olyat amit még
Senki sem tett.
Alkossatok újat, hogy élteteket
Ne az üresség jegyében éljétek
Haszontalanná ne váljatok.
Tél van s én fázom.
De te lágy kezed nyújtod
Felém s ott a fagyos tenger
Mélyén láng gyúlik szívemben.
Van remény!
