A Tóth Tamás felhasználó összes verse >>>
Hazatérés
A parkban ülve vártam, hogy az idő agyonüsse magát,
De ahelyett, hogy gyorsan elhalálozott volna
Csak sötét, lassú táncba kezdett.
A zene komor foltokat csepegtetve
Hömpölygött a táncoló fák és bokrok között.
Egy madár kéken énekelvén,
Fölém szállott lassan,
Mígnem a kavalkádban végleg elveszvén,
Eltűnt egy fa koronájában.
Míg a szél söpörte, és rendületlenül
Takarította az utcát,
Fejemben a gondolatok sem tudták,
Jobbra-e vagy balra akarnak
Kitörni belőlem.
Színes képek cikáztak szemem
Előtt, de nem tudták
Teljesen elfedni, a köröttem
Őrülten zajló, lassú
Monoton táncot.
A színek átsejlettek a sötéten, és
Végül már-már félelmetessé válva
keringtek fejem körül.
Majd miután már azt hittem,
A vasfogak befejezték örökös
Rágcsálásukat s az egész világ
Egy komor képbe meredt,
Megragadta karom egy
kedves, bájos hölgy, és
Visszatáncolt velem a valóságba.
A séta alatt néha még felcsendült
Egy komor szín, egy éjszakai dallam,
De az otthon hívogató melegét
Már nem tudta kitörölni belőlem.
Kéz a kézben sétáltunk a házig,
Ahol éreztem:
Hazaértem
