A F. L. Attila felhasználó összes verse >>>
Szürke
Sötét ég alatt magányosan lyukas esernyővel álltam,
Fájó cseppeketől lelkem óvni próbáltam.
Minden néma volt, senki se szólt.
Kőszívem dobbanása hangoztatott csak szót.
Nem is szót, inkább egy vérző kacajt,
Mely fájdalommal rezdíté meg a talajt, a bokrokat, a fákat
S mindent minek ember árthat.
