A fnn felhasználó összes verse >>>
..Fehér krétám lassan elkopik, midőn
a falra vésem az itt töltött időm.
A madarak hangját hallom a nyitott ablakon,
a nap sugara égett heget hagy az arcomon.
Ki akarok menni, de az ajtók zárva,
csak egy út van lefelé... nézek a torony falára.
Túl magas, ugrani nem merek,
pedig kint van az élet, mi pedig idebent.
Talán nemsokára omlani kezdenek a falak,
tégláról téglára közelebb a szabad akarat.
Mosolyt és nevetést akarunk látni a másikon,
eleget néztük már a komor arcú festményt a falon..
