A Forgács Enikő Rita felhasználó összes verse >>>
Beköszöntött a nyár
Beköszöntött a nyár
Odakint forró, napsütötte, a melegtől féltve tikkadt nyári táj,
kint megannyi gazda ember verejtékesen árpát kaszál.
Kies júniusi nyár van, s nagy a hőség, mégis dolgozni kell,
hogy télire a kamrában meglegyen a bőség.
Beköszöntött a nyár, s a bőrömön érzem a munka hevét,
kint a kertben kapálni, locsolni kell, hogy legyen termés.
Járni kell ki szüretelni minduntalan a gyümölcs fákat, de
a gazda ember akkor boldog, ha van amiért fárad.
Délben odabent a házban hűsöl, hogy ne kapjon hőgutát,
reggel és este dolgozik, s verejtékesre izzadja magát.
Tudja jól a föld azé aki fárad, s a Földet meg kell lakni,
hogy legyen aki megőrzze ezen eszméket a világnak.
Beköszöntött a nyár, s a szívemben érzem a lelkem melegét,
mert örömmel tölt el, hogy látom beérni a munkám gyümölcsét.
A nyári nap fénye színezi meg az arcom, a kezem és a lábam,
mert a Nap egyformán süt mindenkire, akár hol is van.
Idebent este van már, s a nap is nyugovóra tért, alvásra jár az idő,
s már a munkás is elfáradt s hazatért, majd álmosan beesik az ágyba.
De még mielőtt lecsukná a szemét az álomra még egyet mosolyog,
s látja, mit alkotott s tudja jól nem élt hiába.
Írta: Forgács Enikő Rita
2020.06.29.
