A Forgács Enikő Rita felhasználó összes verse >>>
Reggeli öntudatra ébredésem
Hűvös veszélyben reménytelenül bolyongtam,
mint a fészkét tévesztett madár elsodródtam.
Épp egyedül voltam az örökös hazugság
ködös varázs erdelyében és már feladtam.
Szeretetért kutatva álomba futottam,
féltem a sötétben, de mégis elszunnyadtam.
Könnyes álmomból sors akarva felébredtem
mikor hajnalra villant az első napsugár.
Sírva tekintettem körül, s ráeszméltem,
hiába futottam, el nem menekülhetek.
Lehetetlen élni és remélni egyszerre,
én végezetül így is úgy is eltévedek.
Szerettem volna remélni, élni, bízni,
hisz azt mondják igazán szeretni én tudok.
Pedig én magamat sose szerettem sehogy,
hiszen más sem szeretett engem hiába is
hívott, szólított gyermekének, s hitte is
szerető szülőnek önmagát, ha ellenben
minden mit tett és mondott elvágta a határt.
FER-2019. június
