A Forgács Enikő Rita felhasználó összes verse >>>
A megváltoztathatatlan út
Keszekusza sorok között téblábolva mocorgok,
a sorsom még nem ért célt így tovább haladok.
Járom a félhomályban az utam egymagam,
miközben bent nő a miértek nélkülöző száma.
Mosolyomba burkolózva érzem bátor vagyok,
holott én legbelül vívom a legnehezebb harcot.
Az utam keresztjét miként hordozom?
Az ösvényt a reménytelenség nyomán tovább taposom.
Az emberek nem értik kivel s miért viaskodom.
Remény vágyba, mint egy téli sálba burkolózva
döbbenek rá váratlan a némaságba, hogy nekem
nincs kegyelem muszáj így egyedül léteznem.
Alkudnék én a sorok írójával, ha tehetném,
de nincs rá mód, hogy bárki is a sorsa ellen fellebbezzék.
Így hát járok a rögös utca kövön magányban ballagva,
a sorsom még nem ért célt, így tovább haladok rajta.
(2018.11.15.)
