A Forgács Enikő Rita felhasználó összes verse >>>
Megválaszolatlan miértek
Néma fülembe a tegnap bűne belé rivallta,
hogy a nap bajának egyedül én vagyok az oka.
A hóhérom nem keresett választ a bűntudatra
kíméletlen ráterhelt mindent az én nyakamra.
A fondorlatos hóhér megkínzottból kínzó lett,
fájdalmas anyaként szerepelve mindenkit megtévesztett.
Örökölte a rossz anya maskaráját, majd választotta,
megöregedett s fekete csuháját már elrongyolta.
Azt hiszi az a helyes, ha hibáit rám ruházza,
engem hibáztat gyerekkoráért, holott nem tehetek róla.
Lelke beadta derekát egyszerű hazugságnak, amiért
annak idején nem kapott választ a magányos holnapokra.
De én érted megtöröm ezt a rád ruházott átkot,
azzal, hogy bántásaidért irgalomként megbocsájtok.
Tévúton bolyong az, aki haragból rosszallón cselekszik,
a rettegett igazság harsonaként őszintén visszhangzik.
Bevallom minden bűnöm, s jobb vagyok, mint tegnap,
jobbá leszek így, s szeretettel segítek rajtad.
Megvan mindenem, ha időben jobbnak tudhatlak téged,
azzal, hogy elviselem hibáid célba érek.
Te vagy édesanyám, s lehetsz akármilyen bűnös,
én érzem, hogyha kinyújtom feléd békével jobbomat.
S nem sorolom rá fejedre örökölt fájdalmaimat,
gyermekedként könnyítek reményvesztett terheden.
Szemeidbe csöppnyi színes fényt csalafintán lopok,
fel se tűnik majd neked, hogy idővel minden kivilágosodott.
Könnyes örömtől lesz őszinte békével telt tekinteted,
de nem csak az én érdemem lesz, hanem a te miérted.
(2018)
