A Forgács Enikő Rita felhasználó összes verse >>>
Minden nap más
Megint egy lassú kócos felkelés,
ismét egy megnyújtózó egyedül ébredés.
Kint kormos téli rege az álmos hajnali táj,
bent meleg paplan, setét és félhomály.
Unott, fáradt mozdulatok s közben készülés,
a munkába induláshoz kell még egy lökés.
A deres úton a lassú léptek elfelé haladnak,
a csendes utcán magányos emberek ballagnak.
A hó szitálva hull lépteim nyomába,
majd azok eltűnnek és minden tett hiába.
Napról napra az élet megpróbál,
a kihívás ködfátyolként nyomomba száll.
Minden nap más, s mégis ugyanúgy várom,
akkor is ha fagyos, mint egy februári álom.
Az összes nap ajándék, egy kincs, hogy megérezd,
milyen az, ha szeretsz és viszont is szeretnek.
(2018)
