A Forgács Enikő Rita felhasználó összes verse >>>
Falusi sanzon
Idekinn zúg a szél,
a Nap sugara éget,
föld perzseli talpamat,
dél van, s én heverészek.
Az akác alól nézem,
az augusztusi tájat,
s elmélázok miközben látom,
zöldet csipkedni a libákat.
Azon gondolkozok, hogy
a régire új idők jönnek,
s mi lesz velem ha,
az ajtón legények dörömbölnek?
Majd azon kapom magam,
hogy beesteledett,
s a libáim fáznak,
haza kéne hajtani a libákat.
A kis pásztorlányka libáival,
dúdolva hazafelé lépdel,
s épp nem törődik már ő,
a jövő hosszas zenéjével.
Az álmos nyári légben,
felcsillan a tanya édes fénye,
s a kis leányka berepül,
édesanyja megfáradt ölébe.
Majd telt-múlt az idő,
a homokóra pergett,
évre év jött, s a kislány,
egyszer asszonnyá lett.
S a kapu előtt várva,
visszatekint az egykori nyárra.
Majd megérkezik egy kis fiatal lányka,
s a libáit terelvén’,
ugrik édesanyja nyakába.
(2017)
