A Forgács Enikő Rita felhasználó összes verse >>>
Délibáb
A szív csak fáj,
de nem érez.
A száj csak beszél,
de nem kérdez.
A hang csak szól,
de nem hallom.
A szemem nyitva,
de már nem látom.
Tán nem is voltál más,
csak délibáb.
Mi megbabonáz,
a kósza reménnyel.
Mi kettétép úgy,
hogy egyben vagy.
Mi lerombolja múltad,
s pillanatok alatt épít,
egy másik utat.
Miről azt hiszed,
hogy az oázisba vezet.
De mikor odaérsz,
mindig csak
messzebb képzeled.
Egy út, aminek
nincs se vége,
se hossza.
S én hiszem mégis,
hogy lesz, ki ott vár,
távol az oázisba’.
(2017)
