A Forgács Enikő Rita felhasználó összes verse >>>
Reggelem
A víz tükrén csillog a fény,
úszik a hab a folyó vizén.
Már nem sír az ég,
az idő megállt.
A vihar csendes pirkadatra vált
arcomon még pihennek,
a megfáradt harmatcseppek.
Harcukat vesztve a forgástól,
szétszéledtek.
Lesütött szemem lassacskán kinyílik,
s a tavasz testembe áramlik.
Kezem virágba kapaszkodik,
s lábam már fűcsomón tápászkodik.
Szívem az élet forrásának integet,
karom kitárom, s a forrás,
tisztára mossa lelkemet.
(2015)
