A Forgács Enikő Rita felhasználó összes verse >>>
Meglelem
Szomorú magányban élek,
e zord világban én is félek.
Egyedül maradtam nélküled örökre,
nincs több fény, mi sütne a szívembe.
Te voltál nekem az az egy perc,
amíg a szívem tán nem is vert.
Te voltál csendem, s vigaszom,
te voltál éltető hajnalom.
S most mi ketten hol vagyunk?
E bűnös világba miért utaztunk?
Ez a jelen csupa kétely,
mondd, hogy te vagy a kivétel!
(2014)
