A Skultéti Balázs felhasználó összes verse >>>
Tudom rólad
Tudom rólad.
Tudom rólad, hogy semmit sem tudok,
próbállak elérni, de te még mindig elgáncsolsz ahogy feléd futok.
Erős voltam, bocsánatot nyertél,
válaszd ezt a mintát, előre menjél.
Egy nyomtató tűhegyei fecskendezik belém a festéket,
tetoválássá varrnak, csak hogy, ne felejtsem azokat a keserédes estéket.
Mert végre megszólaltál s már nem izzott bennem gyűlöletnek fagyos zárótüze,
úgy éreztem végre megtalált lelkem magányos, szomorú üzenete.
De tévedés az élet,
csak olvassuk de át nem éljük a meséket.
Mi vagyunk a főszereplők, apa és fia,
Szememben érdemed, hogy nem jut kezedbe pia.
Fogadj el, add a kezed érted teszem,
hogy úgymond kettesben lehessünk, "képletesen".
Azt mondtam nincs már több képlet,
de ez az új festmény, szórt fényt vet, bolgognak tűnő kép lett.
Világít a vásznon a sok csillag és a hold,
egy szót, még pár betűvel told.
S a szóból :utálat,
annyi lesz, utánad, merthogy valamiért megváltoztam, s a tűzbe nyúlnék utánad.
Ne kérdezd az okát, csak mosolyogj magadban, csendben,
tégy érte, könyörgöm, legyen minden rendben.
Nem a közhelyek és nem a világ, s társadalom elvárása miatt,
hanem mert a lelkem emlékszik, volt olyan, mikor a te karjaidba szakadt.
