Connect with us

Megosztott versek

A Skultéti Balázs felhasználó összes verse >>>



Mi is vagyok

Mi is vagyok.

Felépítésem nem éppen épületes,
beteges szemeimben bánatkönynek ragyognak, félelmetes.
Nem tudok aludni, nem hagynak közös rémálmaink,
a sikolyok ebben a poros semmiben, mintha angyalok volnánk, s letépték volna szárnyaink.

Csak itt akarok ülni, egyedül, magamra hagyva,
akkor legalább nem látnám ahogy szíved, e kis gyertyaláng el hagyja.
Tudhatnám már, nem vagyok életre való,
akár egy elrontott tetoválás, hamar eltűnök, minden körvonalam fakó.

Vajon rá ébredek e valaha, hogy amit tettem, ez a belém döföt penge,
csupán lelkem egy darabja, a porban hagyva, elfelejtve.
Tudhatnád már te ostoba énkép,
hogy ha fel nézel az égre az mindig kék. Akár egy ügyetlenül megfestett mű , statikus mégis szép.

Nem mozdul semmi sem, nem változom,
senki és semmi nem vagyok, szétszaggatott önarcképem zsebem mélyén hordozom.
Fordíthatnék, de gyenge s fáradt vagyok, akarom, majd megveszek,
ha minden csontom eltörik, akkor is melletted leszek.

Itt leszünk mi ketten, az örökké valóság peremén,
csupán egy cérnán táncolunk, feszültség, szinte tapintható a zenén.
Megérintem a hangokat, s magamba zárom a bánatom,
még így is, hogy itt legbelül, egy szívforma ketrecbe, mosolyod emlékét zárhatom.

Vajon valaha ki nyitod e ezt a papír nehéz ajtót,
hisz csak rajtad múlik, hogyan zárod az altatót.
Tudnom kell, kérlek súgd meg, mit tegyek?
mondd kivé vagy mivé legyek?

Önnön valóm fel nem vállalhatom,
csak amikor nem tudom féken tartani, s akkor előmerészkedik lelkemből a démon.
Fojtogatnak ezek a mérgezett karmok,
mosolynak álcázott vicsorom tükrében, penge éles fogak, akár gyilkolásra alkotott kardok.

Vér folyik a torkomon, csak ezt hallom : engedd szabadon,
játszik velem, el nem ereszt ez a szemét, s amikor elfogadnám, ő is ott hagy, parlagon.
Foggalmam sincs ki lehet ő,
nem ismerős, mintha egy másik személy lenne , mégis én vagyok. Szörnyszülött, mindent magától elrettentő.

Égnek az erek a húsomban, szinte lángolnak,  vajon mikor robbanok?
rá jöttem mit ábrázol az álom, a rémálom én magam vagyok.
Ma este is ezt fogom álmodni, és remélem többé nem kelek fel,
csak annyit kérek engedd hogy a te karjaidban porladjak el.

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top