A felhasználó összes verse >>>
Nagyapám
Egyszerű ember volt nagyapám,
nem ismerte a nagyvilág.
Fejét kérges kezére hajtva
nézett fel a fénylő napra.
Ő volt társa és ellensége,
tőle függött a vetése.
Ragaszkodott ő földhöz, röghöz,
minden apró göröngyhöz.
Örökké arról mesélt nekem,
milyen lenne az életem,
ha nem lenne nekünk itt a föld,
amin eddig annyit gürcölt.
Az élet akkor nem ér semmit,
nem szedhetnénk akkor krumplit.
Mondta nekem az én nagyapám,
hittem is neki, bizony ám.
Egyszerű ember volt nagyapám,
nem ismerte a nagyvilág.
Mikor végleg lehunyta szemét,
a földjén nyugtatta kezét.
A föld, a rög, mit úgy szeretett,
már semmi mást nem tehetett,
csak befogadta őt magába,
eggyé váltak a halálban.
