A Gresina István felhasználó összes verse >>>
Ablakon át
Egy ódon, megtört ablakon át,
Mennyire másként szép a világ!
Naptól fáradt teste recseg,
Párkányán két fecske fecseg.
Ha Szél becsapja, mindene fáj,
Mégsem látta őt sírni e táj.
Hóval, faggyal jő a hideg,
Jégcsaptól lesz arca rideg.
A lelkében tűz fénye lobog,
Kinn fáradt vándor lépte csoszog.
Nem szól, bölcsen hallgat és vár,
Többet mond a szív, mint a száj.
Ha megsímítja gyermek keze,
Száz porszemcsét visz messze vele,
Álmában csak száll és csak száll,
Két szárnyával mint a madár,
Ki kétségek közt keres, kutat,
Fényével annak utat mutat.
Párás szemmel nem sokat lát,
Mégis érzi, szép a világ.
