A Tóth Enikő Enci felhasználó összes verse >>>
Emberi magány
Buszra felszállok,
lecsukott szemek,
köztetek járok,
lépni nem merek!
Fülekben dugó,
zene a minden,
léten lecsúszó
esély a nincsen!
Mondd el, hogy éltél,
sokáig vártál,
aztán reméltél,
s magadba zártál!
Magányos szikla,
fordul a mában,
élete titka,
az elmúlásban...
