A Turda Noémi felhasználó összes verse >>>
Felhők
Felhők.
Bolondos fehér lebegők.
Fodros szélű, fátyolos lepedők.
Játékosan elszállnak,
Mintha csak fogócskáznának.
Ők élnek a mának.
Holnapra úgyis köddé válnak.
Festői az égnek.
Annak a babakék végtelenségnek.
Istenem, de szépek.
Alakjuk csupa képzelet.
Most meg sírnak.
Jaj, már megint szomorúak.
Mi bánthatja őket?
Miért hullatják könnyeiket?
De most komolyan.
Mi gondja lehet, egy gondtalan felhőnek,
Amiért eső áraszt el minket?
Szeretem, ha boldogak,
Mikor csak fehéren ragyognak.
Olyankor felnézek a kékségbe,
Bárányfelhők tömkelegébe,
S elmélkedem mindenen,
A felhőkkel kettesben.
